Nyilatkozat
Bmse&F.L. 2014.06.12. 16:32
Boros Tibor értékelte az elmúlt szezon a BMSEXTRA -nak
Saját szintjén idén is az élcsapatok között jegyezték a Füzesgyarmati SK megye I. osztályú labdarúgó-csapatát, amely ötödik helyen zárta a pontvadászatot. A piros-fehér sárréti együttes szereplését és stílusát tekintve is egyedi tagja volt a mezőnynek, nem volt máshoz hasonlítható, és csak pici plusz hiányzott ahhoz, hogy előkelőbb helyen végezhessen. A nüánszokat Boros Tibor játékos-edzővel kerestük a csapat szereplése kapcsán.
– Az előzetes elgondolásokhoz mérten, miként értékelik a mögöttünk hagyott évet?
– Az első hatba kerülés volt az alap célkitűzés, ezt sikerült teljesíteni. Továbbra is szerettünk volna meghatározó csapat maradni, ami a vetélytársak pozitív kritikáiból leszűrve, szintén összejött. A mögöttünk végzett riválisok közül senki nem tudott legyőzni minket, igaz mi sem nyertünk az előttünk lévőkkel szemben. Az előző évvel párhuzamot vonva, több statisztikai érdekesség is szembe ötlik. Egy ponttal többet gyűjtöttünk, de egy hellyel hátrébb végeztünk. Ugyanannyi gólt rúgtunk, egyel többet kaptunk, egyel kevesebbszer nyertünk, viszont hárommal kevesebbszer kaptunk ki. Ami a legjobban szembe ötlő, az a tucatnyi döntetlenünk. Ezeknek a mérkőzéseknek több mint a felén fölényben voltunk és domináltunk, de nagyon sok helyzetet elpuskáztunk. Ha ezeket hozzuk – amihez különösebb bravúr sem kellett volna –, akkor dobogón végzünk. Esetünkben fontos adalék a sérültek nagy száma, ezek következtében sokszor problémát okozott az ideális összeállítás megtalálása.
– Melyek voltak azok a pillanatotok, amikért úgymond megéri csinálni, és mely meccsek tartoztak az „elrettentő példák” közé?
– Egymás követő második szezonban vertük hét–nullára a nagy vetélytárs Szeghalom csapatát, ami talán már nem a véletlen műve, és arra utal, hogy megfordulnak az előző évtizedekre jellemző tradicionális szerepek. A Méhkerék elleni hatos zakó ellenben kijózanító pofon volt, ami után sok játékos belátta, hogy változtatni kell hozzáállásán, mert mind a csapat szereplésére, mind a saját egzisztenciájára negatív következményekkel jár, ha nem találunk vissza a helyes útra. Akadt egy olyan meccs is, amit változatlanul nem tudok hová tenni. A Körösladány győzelme a pályánkon értelmezhetetlen számomra, hiszen amíg rendes mederben folyt a játék, csak a gólarány volt kérdéses, nem a győztes kiléte.
– Kiknek az összteljesítményével lehetett elégedett, kikben maradtak el a saját nívójuktól?
– A védelemben Elek Sándor nyújtott kiemelkedőt. Amikor ő hiányzott, akkor kaptunk sok gólt és szenvedtünk vereséget. Földesi Ambrus továbbra is több volt egy jó kapusnál, belülről tudta koordinálni az eseményeket. Tóth Lajos legtöbbet mélységben játszott, mégis tizenhét gólt szerzett. Bajnók Imre a szezon második felére megtáltosodott, és nagy hajrában tizennyolc találattal házi gólkirály lett. Urbán Sándor, mint a bajnokság leggyorsabb támadója, rendszeresen megoldhatatlan feladat elé állította az ellenfél védőit. A másik oldalon a sérült labdarúgóinkat említhetném. Farkas Zsolt, Tóth Norbert, Komróczki Szabolcs, Fábián Ottó, Elek Tamás és Takács Gábor vagy alig kapott szerepet, vagy érthető okokból nem tudott még tartósan jó teljesítményt nyújtani a saját képességeihez mérten.
– A nívót illetően tapasztalható javulás?
– A Szabadkígyós és a Körösladány újoncként kiemelkedőt nyújtott, ami pozitívan hatott az összképre, viszont a húsz pontig sem jutó alsó három együttes igencsak lefele húzta a szintet. Persze a Mezőhegyes tavaszi utolsó helyezése is talány számomra, a többiek hozták a papírformát.
– Jelentős mozgás várható nyáron a csapat állományában?
– Huszonkettes kerettel rendelkezünk, ennek ellenére nagy dilemma számomra, hogy várjak-e tovább a sérültek felépülésére, majd a formájuk esetleges visszanyerésére, avagy azonnal bevethető minőségi játékosokat szerződtessek. Ennek eldöntésére még alszom néhányat!
Forrás: bmsextra.hu
|